Tiplik - Dübelek

A rögzítéstechnika az a tudomány, amellyel mindenki találkozott már, akinek háza, lakása, nyaralója van. Legfeljebb nem ilyen tudományosan nevezte azt a feladatot, amikor egy kép, egy óra számára csavart rögzített a falba, felerősítette a szappantartót, a törülközőtartót, sőt talán a villanybojlert is, netán lambériázni próbálta az étkezőt. A cél mindig ugyanaz, a rögzítés, de a megoldásra igen sok lehetőség közül válogathatunk, és ezek között csak kevés a megfelelő. Az optimális rögzítési mód kiválasztásakor mérlegelnünk kell, hogy milyen építőanyagra rögzítünk, mekkora, és milyen irányú a terhelés, milyen egyéb elvárásaink vannak a rögzítőelemmel kapcsolatban. A következőkben ebben szeretnénk egy kis "rendet rakni".

Először is legyünk tisztában azzal, hogy lakásunk falai, valamint a padlózat és a födém milyen építőanyagból készült. A falak lehetnek könnyű-, és normálbetonból. A könnyűbetont a cementhez adott könnyű adalékanyagokból (habkő, styropor stb.) készítik, és a rögzítés szempontjából lényegesen kevésbé terhelhető, mint a normál kavicsbeton. Az építőanyagok másik nagy csoportja a tömör és a porózus szerkezetű falazóanyagok. Ezen belül a tömör szerkezű anyag is lehet tömör és üreges kialakítású (1), ugyanígy a porózus szerkezetű is (2). Végül külön csoportot képeznek  a különböző lapanyagok; gipszkarton, faforgács, pozdorja és más alapanyagú lemezek. Bármilyen rögzítési feladatnál legelőször is állapítsuk meg, hogy a fentiek közül melyik építőanyaggal állunk szemben, illetve melyik csoporthoz van legközelebb a szóban forgó építőanyag. Annál is inkább, mert a fal fúrási technikája is alapvetően az alapanyagtól függ. Anélkül, hogy ebbe túlságosan belemélyednénk elmondható, hogy szinte valamennyi falazatfélét lehet keményfémlapkás csigafúróval fúrni, a legtöbbet pedig nem is szabad mással. A normál beton fúrásakor feltétlenül kapcsoljuk be az ütvefúró, vagy kalapácsfúró fokozatot, mert e nélkül nem fogunk eredményt elérni, más anyagoknál előbb ütvefúrás nélkül próbálkozzunk, és csak szükség esetén kapcsoljuk be az ütőművet. Falazatokban általában ne fúrjunk nagy fordulatszámmal. A rögzítéstechnikában általában fontos a megfelelő furatmélység behatárolása is, ezért lehetőleg olyan fúrót használjunk, amelynél erre lehetőség van. 

A rögzítéstechnika alapeleme a dübel (más néven tipli), amelyet szinte kimeríthetetlen variációban gyártanak a világon, működési mechanizmusa azonban lényegében három hatásmódra vezethető vissza. A legáltalánosabb a súrlódásos zárás (3), amikor a dübelt valamilyen módon, a furaton belül, szétfeszítjük, külső palástfelülete nagy erővel a furatfalhoz szorul, és a súrlódás megakadályozza a dübel elmozdulását.